No, hát tegnap a kezembe került az Enigma hetedik albuma, amit azonnal meg is hallgattam. Tetszett az új vonulat, bár volt benne néhány érdekes stílusidegenség nekem... tetszett.

És ha már így alakult, akkor nem hagyhattam ki a hagyománnyá vált szokásomat: minden dalcímhez egy négysorost. Íme.

Enigma: Seven Lives

Találkozások (Encounters)

Ez a bejegyzés nem ér itt véget, olvasd tovább! »

Hozzád fonódva
Utazom keresztül
Selymes utakon
Zegzugos helyeken
Olvadt napfénybe
Nárciszrétekre
Nyári táncokba
Oda a távolba
Leöntesz élettel
Cinege-énekkel

Mivel legjobban négysorosokat szeretek írni, idebiggyesztem a maradékot is, bár régebben írtam mindet, és válogatás nélkül dobálom ebbe a postba.

Ki vagy?
Ki vagy Te, hogy birtoklod a lelkem?
Puha szárnyú, ezüst, könnyű dal.
Nyugtatóan simítod a szívem,
Jelenléted mégis felkavar.

Help
Keresed a Hitet. Hiába. Magad vagy.
Értelmet keresel az élethez. Tudni akarsz.
Belőled indul ki minden, s hozzád visszatér.
Te irányítod reményed, hited. Hát higgy, remélj!

Fejjel lefelé
Sellők szárnyain szárnyalok én,
Kígyók lábain táncolok én.
Kétszemű küklopsz az én kedvesem...
Halálos élet az életem.

Kérdezted, mi az élet
Megfagyott pelyhekben könnyez az ég.
S mind különböző - mily csoda!
Ha ezt megérted, talán felfogod,
Miben rejlik az élet maga.

Ars Poetica?
A csillag lehull,
S a helyén sötét.
De boldog lett tőle,
Ki látta, hogy ég.

Összefonódás
Vágyam harsonákkal zengtem,
S jöttél, hoztad a tavaszt.
Tested hoztad, a gyönyörűt,
S testemmel fontad össze azt.

Téli csók
Két gomoly, két fehér szín füstpamacs,
Két fagyos, mégis forró lehelet.
Télben kékült, lángoló ajkadról
Szállt le, és ím köztünk most eggyé lett.

Enigma
Legyek közel, s Te még közelebb.
Vagy Te közel hozzám, s én még közelebb.
Vagy mi közel egymáshoz, és semmi se távol.
Eh! Legyünk mi közelebb, s ne legyünk távol.

Ez a bejegyzés nem ér itt véget, olvasd tovább! »

Ez is "kötet" négysorosokból, és ezt is az Enigma egy albuma ihlette, emlékeim szerint a negyedik. Legalábbis a címeket onnan vettem 2001-ben.

A Kapu
The Gate

Hívogat, vonz, kacsint,
Tárva-nyitva áll.
A Kapun innen: Élet.
A Kapun túl: Halál.

A korlátokon túl
Pushing the Limits

Eldoblak, mint régi ruhát,
Körbezáró, fénytelen burok.
Ha átlépem korlátaidat,
Végre megszabadulok!

A szerelem vonzása
Gravity of Love

Kirepültem: én, szárnyaló lélek,
Anyagi test őrült rab-galambja,
De visszajöttem, édes, földi párom:
Visszavonzott szíved bús harangja.

A vágy illata
Smell of Desire

A vágy színe: mélybíbor vér.
A vágy hangja: búgó bariton.
A vágy íze: csömörédes méz.
A vágy illata: nyár a tavon.

Modern keresztesek
Modern Crusaders

Kereszt helyett láncot hordunk,
Kabátunk már bőr vagy fa,
Övünkön csak a telefon lóg,
S nem hisszük már, hogy van csoda.

Nyomok
Traces (Light and Weight)

Nyomokra bukkantam,
"Kié lehet?" - kérdtem.
Elindultam rajtuk,
S ugyanoda értem.

A kép a tükör mögött
The Screen Behind the Mirror

Az arcom könnymarta, fakó,
A tükör fénytelen, törött.
De boldog, vidám, ragyogó
Az arc a tükör mögött.

Örök küldetés
Endless Quest

Mondd, ó miért, hogy muszáj
Menetelni szüntelen?
A jövő vár, jelenbe vált,
Múlttá olvad a jelen.

Sötét szoba
Camara Obscura

Be vagyok zárva.
Semmit sem látok.
Hiába keresem,
Ajtót nem találok.

Szív és Agy között
- Magyar Vikinek -
Between Mind and Heart

Az Agy azt mondja: "Még Tilos".
A Szív azt mondja: "Már lehet".
A Szív nevet, az Agy zokog
S nem tudom, hogy mit tegyek.

A csendet hallani kell
Silence Must be Heard

Ha majd elhal az ekhó,
A költőnek csak a csend marad.
Elhallgat hát, míg lesznek majd,
Kiknek elég csak egy csenddarab.

Ez a bejegyzés nem ér itt véget, olvasd tovább! »

Az élet csókja egy 1998-ban készült négysoros-kötet, melynek minden versét az Enigma c. együttes akkoriban ronggyá hallgatott albumának számai ihlették, valamint egy bizonyos vámpír, akit Maximillian-nek hívtak...

Az Enigma hangja
The voice of Enigma

Egyedül ülök és emészt a csend,
fakadnék, fakadnék, fakadnék dalra,
fölfelé kúszik a csend a falon,
de beéri, s megöli az Enigma hangja.


A bujaság alapjai
Principles of lust

Egy pici csók, a szemembe néz,
Kezei csúsznak a hasfalamon;
Menekül - azonban bezártam már
bujaság-börtönbe - s nem hagyom.


Szomorúság
Sadness

Belülről megfojt a hideg magány.
Előttem papír, mi tintás nagyon.
Foltok: mind amorf, üres, mint én...
Esővíz pereg le az arcomon.


Megtalálni a szerelmet
Find love

Mostmár tudom, hogy ezért vagyok.
Erre készültem egy életen át.
Ott volt, hol nem hittem volna soha:
bennem és Benne. Itt s Odaát.


Callas elment
Callas went away

Callas elment. Itt lüktet a csend.
Hiába várom, hogy eső essen.
Most zokogni, zokogni, zokogni kell,
vagy Gyűlölet, segíts, hogy ne szeressem!


Én vétkem
Mea Culpa

A viharnak vége. Itt elmúlt az ősz.
A tél szelét idézi tekinteted.
Tovatűnt régen már AZ a tavasz.
Én bűnöm? Már nem jön rá felelet.


A hang és a kígyó
The voice and the snake

A kígyó meglátta az embert és ment,
hogy tanácsot adjon, mert ő bölcsebb volt.
De bűnös lett ő is és elbújdosott,
mert akkor és ott nem az ő hangja volt.


Tiltott ajtókon kopogni
Knocking on forbidden doors

Sok ajtó nyitva áll, s továbbmegyünk.
Lesz majd egy ajtó, mit zárva találsz.
Bekopogsz rajta? A tiltott ajtón?
Csak akkor tedd, hogyha már készen állsz.


Visszatérés a hit folyóihoz
Back to the rivers of belief

Rét-szellemek és fa-tündérek közt
megbánom sohasem-bűneimet:
mennék már vissza, mert rossz így magam...
A folyó sodorja el a hitemet.


Út az örökkévalóságba
Way to eternity

Eredben ott fut a vérpiros út,
s én rajta, Szerelmem, elindulok.
A végén az örök vár: ott a szíved.
De már most tudom, örökké tiéd vagyok.


Halleluja

Kit mindenki szeret, az nem tisztelem,
Az istent, ki búsabb, mint saját búja.
Legyél Te inkább az istenem,
és Neked zengném azt, hogy "Halleluja"!


Második fejezet
Second chapter

Első fejezet: ősz van, sötét.
A szél könnyez, s titkot mesél.
Kedvese hagyta el, a hőn szeretett.
Második fejezet: itt van a tél.


Az igazság szeme
The eyes of truth

Tudod, hogy mi a rossz. S mégse hátrálsz.
Bűnözz csak. Élj így és kérkedj vele.
De tudd meg, hogy lesújt rád... mindig figyel,
Nem téved soha az igazság szeme.


Vissza az ártatlansághoz
Return to innocence

Bűnösök vagyunk mind, gonosztevők.
Nem a mi lelkünkön esett a folt.
Ma láttam egy kisfiút, ki rámnézett,
s nevetett - mosolya ártatlan volt.


Szeretlek, megöllek
I love you, I'll kill you

Szeretem fáradtan omló tested,
De ma fájdalmat okozok Neked.
Feküdj ide s nyújtsd nyakadat.
Megöllek azért, hogy szeresselek.


Csendes harcos
Silent Warrior

A csendes harcos közétek tartozott,
de nem valós szörnyekkel harcolt soha.
Szellem-alakok győzték le végül,
de őrült volt ő és nem ostoba.


A delfin álma
The dream of the dolphin

Delfint álmodtam, és tengert, nyarat.
Lubickolt boldogan, s ugrott nagyot.
A nap lement, s a delfin is aludni tért.
Nem tudom... vajon ő mit álmodott?


Kitörés a mélyből
Out from the deep

Ott van már, ott van hát! Ott van a fény!
Így néz ki? De furcsa. Bántja szemem.
Azt hittem eddig, hogy az ő szeme az...
de a Te szemed fényesebb mindnél nekem.


A változások keresztje
The cross of changes

Változom. Lassan, de már biztosan.
Utóbb, a végén már nem én leszek.
Árnyék; az árnyéka önmagamnak.
És Te hordod egyedül keresztemet.


Isten nevében
In the name of God

A lovagnak híre volt, s büszke volt rá.
Utána csatában ezer halott.
Egy férfi most előtte, s letérdepel.
"Isten nevében". S lesújtatott.


A láthatatlan mögött
Beyond the invisible

Láthatatlan arcomat bámulgatom.
A tükör most fényekből gyöngy-fátylat szőtt.
Gondolkodom, de most válaszom nincs.
Mi lehet vajon a tükör mögött?


Miért?
Why?

Egy munkából megtérő kocsmás fazon,
egy beteg, aki szomjazza a vért...
Egy őrült, egy drogos, egy elmenekült;
egy halott itt előttem. Mondd meg, miért?


Vándorlás az időn át
Mosphing thru time

Itt még Ádám volt, s bűnbe esett,
itt Villont, költőnket gyilkolták meg.
Itt állattá fajult vissza a nép...
Ki tanít meg, hogy én ember legyek?


Harmadik a fajtájából
Third of its kind

Elsők a győztesek. Emberek ők.
Másik a cselszövők. Nők és papok.
A harmadik emberfaj? Árnyék csupán.
És sajnálom, hogy én csak ez vagyok.


Árnyékok a csendben
Shadows in the silence

Húnyva szemem, csendet hallgatom.
A harcnak vége, hiszem, s nyugodt vagyok.
Kinyitom szemem, s felsóhajtok.
A sarokban gyűlnek új árnyalakok.


A gyermek bennünk
The child in us

A gyerek mind mást sem vágy: felnőtt legyen.
De ha így elnézek az embereken,
nyomát sem látom, hogy így jó nekik.
Mind azt kívánja, hogy gyerek legyen.


TNT az agynak
TNT for the brain

Másképpen meghalok - gyere ide!
Ölelj, mert különben felrobbanok!
Tombol a tűz bennem s fáj nélküled,
a bomba, mit Te adtál, robbanni fog.


Majdnem telihold
Almost full moon

Majdnem kerek, de még eszi az éj.
Olyan, mint szerelmünk kezdetén volt.
Emlékszem, amikor eggyé lettünk.
Olyan lesz hétvégén: teli a hold.


A körhinta
The roundabout

Ott vagy... Hopp, máris száguld a táj.
Körbe és körbe és újra megint.
És vágyom, hogy végre újra lássalak.
De nem vagy ott, sehol sem. Megállok itt.


Az élet prizmája
The prism of life

A gyémánt egy prizma - csak szórja a fényt.
Magának nem tart meg egy kicsit sem.
Gyémánt ezért hát nem kell nekem.
Csak éltető szemeid, én Kedvesem.


Az ész Odüsszeiája
Odyssey of the mind

Szeretlek!... Nem lehet, győzött az ész.
Számító vagy, s én már csak rettegek.
Valaha szerettelek, s te viszont...
Ha jön a románc kora, újra lehet?


Magány kora
Age of lonelyness

Torkodba döftem a szemfogaim.
Ajándékot adtam: új életet.
A lelkem azonban most elhallgatott.
Szerelmem irántad őt ölte meg.

Ez a bejegyzés nem ér itt véget, olvasd tovább! »

Ezt a verset még 1999-ben írtam egy pályázatra, párjával, a Dunánál '99-cel együtt. Kedvelem, mert az akkori gondolataimat, hangulatomat tükrözi, de még mindig tudok rajta mosolyogni.

A Duna alatt

Nyüzsgő hangyaboly, ha látja
az ottfeledett morzsát az asztalon -
a reggeli metró arcaira kiül
a szokásos világfájdalom.
Talán Pound is pont így merengett
egy másik állomáson...
A sötétből két szem bámul rám
menekül előle a levegő
megáll előttem, kitátja száját
mindenkit elnyel, akár a temető -
A padlón virág alakú körök
bibéjük rágóból lett mocsok
azt képzelem, hogy valahol máshol
fekszem a földön és az égre bámulok.
Ordítok ott belül, a fejem túl nehéz
és velem együtt ordít a többi
géppé silányult emberi roncs
Csak ne kéne gondolkodni!
„Ignorance is a bless”
Neo mégsem kér belőle
a világból ami folyton hazudik...
A metró is csak egy őrült színtér
ahol megtalálunk és elvesztünk valakit.
Batthyány és Kossuth közt félúton
- a Duna alatt -
rá kell jönnöm, hogy rosszul döntöttem...
Egy piros kapszulát adjatok!
KI AKAROK SZÁLLNI!
Valaki rángassa le a fejemről
végre azt a rohadt VR-sisakot!
Visszaviszem a gyártónak ezt a
beteg, beteg világot.
Miért nem lázad fel a Duna
és töri le a hidakat a hátán?
Köpné az emberre vissza a mocskot.
Mártírként fogja tudatni: „Sátán!
Apródjaiddá lettek és megöltek!”
- és ha élettelenül süllyed a meder aljára
nem ülök többé a metróban élve
mert a földnek épp a fejünk fölött
megszakad majd a szíve...
Aztán vége. A szerelvény lassít
ahogy csilingel, már tudom
a válasz a negyvenkettő
Elhitetem magammal: „amíg el nem mállok
ennek így kell lennie”
és megteszem, amit annyira akartam
- kiszállok.

Ez a bejegyzés nem ér itt véget, olvasd tovább! »

Ennek a versnek az első verzióját a ROHAM magazin jelentette meg első számában, de egy kedves ismerősöm javaslatára átírtam. Szerintem sokkal jobb lett, viszont ezáltal a címe is megváltozott: Bűnbeesésről Átváltozásokra.

Átváltozások

Hajóssá tettél tekinteted
felkorbácsolt kékjében
föld-homlokod barázdáit
simára művelem
fűvé válik szememben
a szőr az arcodon
Tolvajjá lettem
ajkad zárjához osonok
nálam a kulcs
halk kattanás
a hátam mögött
hárpiák körme szaggat
száz és ezer ragadozó foga
harapdál nyáluk csurran
a holdfény völgybe lát
hegyre mászik a nyelved
könnye folyót fakaszt
és az út visz tovább
Ragadozó lettem
karám az ágy
karom ölelni kész
ki akarok törni
Meztelen csigává válok
Csiganyálat húz az idő
és az étek, az étek!
behabzsolni
most
most

Döccenve indul az idő megint;
Zihál az éjjel az ablakon túl...
Emberré lettem ismét, s az emlék,
hogy más voltam, végül álomba fúl.