Ülök a helyemen, olvasok egy doksit, és hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a bal karomon a bőröm szivárványfényben játszik. Felnézek... és ott egy kis csoda az ablakon túl: a hangfogó üvegen éppen úgy törik meg a fény, hogy szivárványszínben szórja széjjel, és éppen a kezemre csorgott egy kicsi.

Megkaparintottam a Starcraft 2 egy példányát... sajnos a magyar dobozban. Először arra gondoltam, hogy kijavítom a dobozon található összes hibát, és elküldöm a kedves illetékeseknek, de aztán feladtam.

Localisation is a profession, not a hobby.
/sigh

A játékról később...

Az épülethez jött egy mobil véradóállomás, és a kollégák nagy lelkesen elindultak arrafelé. Ebből nem lehetett kimaradni... Eddig még nem adtam vért, úgyhogy az egész procedúra ismeretlen volt - mármint maga a tű meg szorítás meg ilyesmi nem, csak a többi. Végre kiderült, hogy a vércsoportom A, és nem AB, mint eddig tudtam. Amúgy tök vicces élmény volt... azért mikor felálltam, jöttek oldalról a színes pontok, úgyhogy kellett egy keveseet ücsörögni. Meg fagyit enni. A beton fehér pontjai úgy világítottak, mint a nap, és kiment a szín a világból. Aztán helyreállt a rend, és most már minden rendben. Én vagyok a nap hőse...

Hát eléggé elfáradtam... de jó értelemben. Rengeteg meetingen, előadáson, beszélgetésen vagyok túl, volt pici szenvedés az accommal, de aztán az is lett, kaptam 80 oldalas doksit olvasni, majd fogok kapni egy 900 oldalas könyvet is... Szóval lesz mit tanulni. De úgy tűnik, valóban technical writer lettem. :)

A környezet szuper, a büfések a túrós metéltről azt hiszik, hogy cukorral kell adni (gimiben ettem utoljára édesen asszem), a kollégák kedvesek, a billentyűzetem angol, úgyhogy nemtok í-t írni, és minden enter után ütök egy ű-t is... de majd belejövök.

Most viszont már csak két és fél óra, és Jimmy Reynor ismét a képernyőmön lesz. Izg...

Láttam a Jupitert! Láttam a Jupitert! Láttam a holdjait is! Annyira gyorsan mászik ki a képből, hogy folyton utána kell tekerni, de nem tudott meglógni, hehe. Nagyon szép...

Ez pedig ZOMG!
http://www.youtube.com/watch?v=C_E83GfWM-A&feature=player_embedded

Már csak 5 nap...

Ma aláírtam a munkaszerződésemet! Juhúúú! Jövő hétfőtől újra szorgoskodás ezerrel, addig viszont még egy kis pihi. Meg írni próbálás.

Szerintem a lehető legjobb időt fogtuk ki: verőfényes napsütés egész héten, néha még sok is. A Balaton már 29 fokos volt, mikor eljöttünk. Rengeteget pihentem, napoztam és ettem, de elég sokat röplabdáztam és úsztam is, hogy a sport is meglegyen. :) A társaság mint mindig, most is kiváló volt, jókat szórakoztunk, sokat nevettünk. A bográcsban főtt ételek ismét zseniálisan finomak lettek, és megvolt a hagyományos palacsintasütés is.

Egyszóval a nyaralás remekül sikerült. Egyetlen hátulütője volt: a szúnyogcsípésektől úgy nézek ki, mint a túró rudi, csakhogy van, amelyik a viszketés mellett fáj is (hülye mutáns szúnyogok). Rengeteg volt belőlük, és nem igazán használt nekik sem off, sem egyéb...

Miután végigpörögtem a hetet (végül minden nap be kellett jönnöm Bp-re), rengeteg mindent elintéztem, sőt, tegnap este megnéztük a Spamalot c. darabot is (tetszett, bár volt benne néhány unalomig ismételgetett poén, viszont a díszlet, a ruhák, a színészi teljesítmények és a magyar vonatkozások is kiválóak voltak), most végre jól megérdemelt pihenésemre megyek a Balatonra. Legközelebb 19-én hétfőn jelentkezem.

Ahhoz képest, hogy elvileg nyaralok, nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna bejönnöm a városba valamiért. Amióta ráérek napközben, azóta nem érek rá napközben, mert mindenki megtalál. Grr-mrr.

Viszont! A sok szeretetnek és gondoskodásnak és rágondolásnak és dédelgetésnek meg lett az eredménye, íme az első kis cukorfalat:

Magról növesztettük márciusban, kiültettük közvetlenül a hatalmas szélviharok előtt, kaptak rengeteg vihart és esőt, és mégsem adták fel. Sőt! Augusztusban már lesz is paradicsomunk sok!

(FONTOS: ezt nem a menő géppel fotóztuk természetesen, hanem a telefonommal, azért van a leveleken a fókusz, mert a hülye telefonnak nem lehet megmondani, mi a kép témája)

Szép, időutazós és kedves hétvégét kaptam ajándékba anyutól. Az első nap mintegy tizenöt év után újra elmentem a Szemlő-hegyi barlangba (nagyon szép volt, és kedves volt az idegenvezető is... és megtudtam, hogy legközelebb a Mátyás-hegyibe kell mennem), utána elmentünk a Nagyrétre, ahol valódi időutazásban volt részem, de tényleg, céllövöldével meg minden. Vasárnap pedig egy kedves ismerőst látogattunk meg, aki gyönyörűen felújított egy vízimalmot, és ott lakik. Elképesztő környezet és stílus. Nagyon jól éreztem magam, mindkét nap.